Nem eléég! *.*

Tudom, nincsen véletlen, hogy megvan írva a sorsunk.
Szóval Te és én a jó időben, a legjobb helyen voltunk...

Összeért a pillantásunk, elkezdődött a végzet,
Aztán testet öltött a meztelenség.
Vagy csak álmodtam az egészet?

Szanaszét a franciaágy, a ruhák lenn a földön,
Ma éjjel tiéd lehet mindenem,
ha cserébe téged kaplak kölcsön.

Így jó nekem, vedd el az eszem!
Olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
Te is ugyanazt érzed.

Édes szó, gyilkos vágy, de Ámor nyila ajándék,
És akkor jó, ha mindkettőnknek túl veszélyes ez a játék!
Így jó nekem, vedd el az eszem,
Olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
Te is ugyanazt érzed.
Választ ne adj,
Karmolj, harapj, hogy érezzem,
Ahogy széttépsz a vágytól!
Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nekem, nem, nem, nem elég a szádból!

Egymás mellett egy ágyban, most ugyanarra gondolunk,
Hogy te és én megint jó időben a legjobb helyen vagyunk...

Így jó nekem, vedd el az eszem,
Olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
Te is ugyanazt érzed.
Választ ne adj,
Karmolj, harapj, hogy érezzem,
Ahogy széttépsz a vágytól.
Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nekem, nem, nem, nem elég a szádból!

Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nem elég a szádból!