Vihar.

“Ha kitör a vihar, mindenki a természete szerint cselekszik.
Van, aki elnémul a félelemtől. Van, aki menekül. Van, aki elbújik.
És van, aki szárnyát kitárja, és sasként szárnyal a szélben.”

Nyári kalandok.

A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.

Meg kell menteni.

/Azt mondják, az az igazán erős ember, aki tud sírni. Miután kisírja magát az ember, történjék bármi, utána sokkal jobban tudunk hozzáállni a problémákhoz./

Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üvegkoporsóban? Vagy végül fölébred, kiköpi az almát, elmegy az orvoshoz, meggyógyíttatja magát, aztán szül egy gyereket a helyi spermabank segítségével? Akaratom ellenére mindig az jut eszembe, hogy minden magabiztos, ambíciózus szingli nő bensőjében egy törékeny, finom hercegnőcske bújik meg, akit meg kell menteni.

Gyűlölöm..

Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,
Gyűlölöm , ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm , gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm , ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
S Gyűlölöm , hogy nem gyűlöllek cseppet sem, Szemernyit sem, nem gyűlöllek én.

/ 10 dolog, amit utálok benned /

Élet nagy titkait..

Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait? Amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt. Ez hát a késztetés: a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak a legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni?

Szerep..

Körülöttem az emberek mind szerepet játszanak, de ha veled beszélek, az vagyok, aki lenni akarok.

Te vagy a jó fiú, aki a rosszat játssza, vagy te vagy a rossz fiú, aki a jót játssza? Gondolkodtál már ezen?

*.*

Mindegy, hogy egy centivel nyersz, vagy egy mérfölddel. Ha nyersz, nyersz! ;) *.*

Nem eléég! *.*

Tudom, nincsen véletlen, hogy megvan írva a sorsunk.
Szóval Te és én a jó időben, a legjobb helyen voltunk...

Összeért a pillantásunk, elkezdődött a végzet,
Aztán testet öltött a meztelenség.
Vagy csak álmodtam az egészet?

Szanaszét a franciaágy, a ruhák lenn a földön,
Ma éjjel tiéd lehet mindenem,
ha cserébe téged kaplak kölcsön.

Így jó nekem, vedd el az eszem!
Olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
Te is ugyanazt érzed.

Édes szó, gyilkos vágy, de Ámor nyila ajándék,
És akkor jó, ha mindkettőnknek túl veszélyes ez a játék!
Így jó nekem, vedd el az eszem,
Olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
Te is ugyanazt érzed.
Választ ne adj,
Karmolj, harapj, hogy érezzem,
Ahogy széttépsz a vágytól!
Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nekem, nem, nem, nem elég a szádból!

Egymás mellett egy ágyban, most ugyanarra gondolunk,
Hogy te és én megint jó időben a legjobb helyen vagyunk...

Így jó nekem, vedd el az eszem,
Olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
Te is ugyanazt érzed.
Választ ne adj,
Karmolj, harapj, hogy érezzem,
Ahogy széttépsz a vágytól.
Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nekem, nem, nem, nem elég a szádból!

Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nem elég a szádból!

Jótündér..

..Gyermekszívvel élni,
Senki más csak én láthatlak,
Kis titok de én nem adlak
Senkinek.
Hisz csak te kérdezed,
Mondd miért nem alszol,
Mondd miért is sírsz?
Hát miért kell most várnom rád,
Hol kettőnk közt a híd?!
Jótündér hol jársz?
Miért nem jössz,
Miért nem játszunk még?
Ígérem jó leszek.
Csak ne tűnj többé el!
Ha álomvár mi elrejt tőled,
Én hősként lóra szállok érted,
Csak mondd mit tegyek!
Jótündér hol jársz?
Miért nem jössz,
Miért nem játszunk még?
Ígérem jó leszek.
Csak ne tűnj többé el!
Egy édes álom véget érne,
Ne hagyd Jótündér, szólj hozzám!
Most hogy nem vagy
Mondd ki véd meg?
S húz magához hogyha félek?
Hívlak én.
Hangom már nem ér el..
Annyi mindent lát az ember,
Oly nehéz, de én tudom hogy
Létezel,
S majd újra kérdezel...

Búcsúdal.. :'(

Ennyi volna tán,
Néhány dal csupán,
És mind odébbállunk.
És csak nézzük,
Hogy hullik széjjel
Minden álmunk?

Még egy kézfogás...
Ennyi és semmi más,
Majd néha telefonálunk!
De csak pár hét
És, ha fáj még
Az sem tart soká.

Még néhány perc,
És új útra kelsz.
Pár perc
Ne félj, ezt nem veszíted el,
De sajnos most már menni kell...

Még egy felvonás
Lesz-e folytatás?
Már új utakat járunk,
És csak várjuk,
Hogy valóra váljon
Minden álmunk.

Még néhány perc,
És új útra kelsz.
Pár perc
Ne félj, ezt nem veszíted el.
De sajnos most már menni kell...!

Ő! ♥

Ő szívembe lopta halk szavát,
Ha látom kedves mosolyát,
Úgy érzem, táncol a világ,
S minden oly szép,
Ő egy újabb álom tükre tán,
A bánat borús hajnalán,
Amikor gondok törnek rám,
S köröttem minden oly sötét.
Ő jelenti mindazt, ami jó,
Miatta születik a szó,
Örökös boldogság,
Hogy itt van énvelem,
Ő a dal, mit suttognak a fák,
A csend, a meghitt éjszakák,
Számomra több, mint a világ,
A mindenem.

Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,
Nekem is ad majd jókedvet talán,
Hisz el nem hagyom én
Őt soha már,
Ő csak velem élvezi az életet,
Valóra válik majd a képzelet.
Bárhol is legyen,
Szívem rátalál.

Ő a fény a dombok oldalán,
Az élet legszebb titka tán,
Az erős, kézzel írott szó
A pont után,
Ő szívembe lopta mosolyát,
S én lesem, várom a szavát,
Nélküle üres a jövő,
Számomra nincsen más, csak Ő.