Annyira fáj..

Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.

Szeretném.

„Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb...”

Sosem késő, hogy az legyél..:)

„Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincs korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a régi, nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid - remélem, te tele leszel jóval. Remélem látsz majd olyan dolgokat amiken ledöbbensz. Remélem érzel majd olyat, amit addig sohasem éreztél. Remélem találkozol olyan emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem lesz elég erőd hogy újrakezdd.”

Emlék..

Ezernyi szép emlék rohanja meg elmém,
Mikor fejem alvás előtt a párnámra tevém...
Egy édes száj, egy szempár, finom kezek...
Ilyenkor mindig csak rád emlékezek...
Sok ember nem látja az élet igazi értelmét,
Én mégis megtaláltam, csak későn ébredék...
Ha lefekszem, nem látok mást, csak Téged,
Ha reggel felkelek, rögtön a Te képedet nézem...
Annyira hiányzol, hogy majd meg gebedek,
Nem tudhatja senki, hogy titokban Érted epedek...
Mindenki azt hiszi, milyen erős ez a lány...
Hisz arcán a bánat a fiú után, csak halovány...
De ők nem tudják, milyen éjszakákon át,
Némán hulló könnyekkel telesírni a párnát...
Emlékekkel elaludni, majd azokkal felkelni,
Egy édes, régmúlt világban a mindennapokat élni...
Mert az emlékek minden percben velem vannak,
Élénken, vidáman a szívemben élnek, nem hagynak.
Nem tudok menekülni tőlük...tán nem is akarok...
Így velem lehetsz mindig, hisz csak a Tied vagyok...
Tudom, neked soha többé nem kellek már,
Ezért kell nekem, ez a rózsaszín álomvilág...
Szerelmesek vagyunk benne, mint azelőtt...
Nincsenek szürke felhők a nap előtt...
Itt még mindig minden gyönyörű és boldog,
Szívünk itt még, CSAK egymásért dobog...
Ha lehetne egy kívánságom, hát az volna,
Hogy az élet, Téged és a régmúlt időt visszahozza...
Csodás lenne újra erős karjaidban elaludni este,
S ébredéskor amit nézhetnék, nem csak fénykép lenne...
Az arcod nézhetném, ahogy még édesen alszol,
S Te éreznéd újra arcodon a reggeli ébresztő csókom.

Este mikor..

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,
ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,
halványak a hitek, és halványak a remények.
Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,
őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.
Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.

Tél volt, hó esett..

Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek.
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom hangok és szavak,
néhány általuk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
mondd el mindenkinek!

Kívánj a szónak nyílt utat,
és a dalnak tiszta hangokat.
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
s csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed.
Hisz te is úgy élsz, ahogy én.
Te is azt álmodod, amit én.
Legalábbis úgy szeretném.

A szeretet♥

Minden
szívből szóló karácsonyi énekben,
A kandalló ropogásában és melegében,
Az ünnepi ebéd közben,
a beszélgetésben és nevetésben,
Minden képeslapban amit egy barát,
vagy a család küldött,
Minden amit ebből meghallunk,
és ami elgondolkodtat bennünket…
az maga a szeretet.

Karácsony^^

A város főterén hatalmas fenyő áll.
Körülötte emberek, és sok köztük csodát vár.
Ennek a napnak örülni kell, szeretni minden embert.
A harctéren a katona is biztos leteszi a fegyvert.
Karácsony ünnepén, mindenhol kigyúl a fény,
Minden kéz láthatatlanul összeér.
Karácsony ünnepén az egész Föld-tekén
Még a könnycsepp is a szeretetről mesél.

Legyen hó..^^

Kinn a rengeteg mínusz röpköd,
De benn a kályha lágy dalt zümmög,
Hát csak essen egy méter hó,
Nekünk jó, nekünk jó, nekünk jó.

Ha esni fog álló éjjel,
Melegével jól kibélel
Majd a pattogó kandalló,
Legyen hó, legyen hó.


Kinn a hóvihar jócskán tart,
Én a búcsút úgy halogatnám,
Mégse fázom az úton majd,
Csak most ölelj át igazán!

A tűz kihunyt már, de mindegy,
Elköszönni tőled nem megy,
Hisz te szeretsz, ez észbontó,
Nekünk jó, nekünk jó, nekünk jó.

A tűz kihunyt már, de mindegy,
Elköszönni tőled nem megy,
Míg a szerelmed ily forró,
Legyen hó, legyen hó, legyen hó.

Bűvöl ez a téli álomtáj..^^

Halk csengő, szól a szán.
Hull a hó, légy a párom.
Az ember csak néz, míg kézben a kéz.
Bűvöl ez a téli álomtáj.





Délre húz fecske, cinke.
Mégis szól egy picinke cinke,
Az ő dala más, egy kis vallomás.
Bűvöl ez a téli álomtáj.

Építünk egy hóembert a téren.
Ő a lelkész, éppen jókor jön.
Kérdi: Vajon házasok-e? – Még nem. Még nem.
- De, hogyha itt van, összeadhatom.

És, ha majd tél lesz újra,
Tervezünk összebújva,
És így éljük át az évek sorát.
Bűvöl ez a téli álomtáj.

Halk csengő, szól a szánunk.
Hull a hó, légy a párom.
Az ember csak néz, míg kézben a kéz,
Bűvöl ez a téli álomtáj.

Készül most egy hóbohóc a téren,
Fején keménykalap vödörből.
Szórakoztat minket egész télen,
Míg olvadni nem kezd, és le nem dől.

Hull a hó, szól a trilla.
Orrunk már dér borítja,
De így vagyunk jók, egy eszkimócsók,
Bűvöl az a téli álomtáj.
Bűvöl az a téli álomtáj,
Bűvöl az a téli álomtáj,
Bűvöl az a téli álomtáj.