Én fogtam kezed amíg bírtam veled, tudom beteges tánc
a kezemen lánc,
a földhöz kötve börtönödbe untam már, tudhatnád
én ordítok, mindig tudtad nem bírom egy helyben.
Szívem úgy száll, ha nekem is jár egy cseppnyi mámor, egy percnyi száguldás!
Amikor az érzés hív, amikor a vágy szólít, tudom azt, kérdés nincs többé már.
Elég volt hogy, folyton vádolsz feldúlt szívem nem rád vár,
hát felejts el majd mással játszol, késő most meg bánd.
Elég volt már nem kell átkozz, rejtsen el a távolság!
Én leléptem már másra vágyom, bár úgy fáj.
Untam, feledem a múltam menekülök, máshol vár ki mosolyog rám,
ki bízik bennem minden percben bárhol jár "ájájáj"
Már átlátok, átlátszóan álcázod, tudd meg hogy sose versz át,
a szereped gáz, térj magadhoz én úgysem várok rád!
Amikor az érzés hív, amikor a vágy szólít, tudom azt, kérdés nincs többé már.
Elég volt hogy, folyton vádolsz feldúlt szívem nem rád vár,
hát felejts el majd mással játszol, késő most meg bánd.
Elég volt már nem kell átkozz, rejtsen el a távolság!
Én leléptem már másra vágyom, bár úgy fáj.
Egy álom mi úgy tört szerte szét, mint poharam a falhoz csapva, száz darabra
többnek hittem én, de jobb így, ha most kell itt a vég.
Majd jön egy új ki csak rám vár kit nekem szánt az ég!
Elég volt hogy, folyton vádolsz feldúlt szívem nem rád vár,
hát felejts el majd mással játszol, késő most meg bánd.
Elég volt már nem kell átkozz, rejtsen el a távolság!
Én leléptem már másra vágyom, bár úgy fáj.
a kezemen lánc,
a földhöz kötve börtönödbe untam már, tudhatnád
én ordítok, mindig tudtad nem bírom egy helyben.
Szívem úgy száll, ha nekem is jár egy cseppnyi mámor, egy percnyi száguldás!
Amikor az érzés hív, amikor a vágy szólít, tudom azt, kérdés nincs többé már.
Elég volt hogy, folyton vádolsz feldúlt szívem nem rád vár,
hát felejts el majd mással játszol, késő most meg bánd.
Elég volt már nem kell átkozz, rejtsen el a távolság!
Én leléptem már másra vágyom, bár úgy fáj.
Untam, feledem a múltam menekülök, máshol vár ki mosolyog rám,
ki bízik bennem minden percben bárhol jár "ájájáj"
Már átlátok, átlátszóan álcázod, tudd meg hogy sose versz át,
a szereped gáz, térj magadhoz én úgysem várok rád!
Amikor az érzés hív, amikor a vágy szólít, tudom azt, kérdés nincs többé már.
Elég volt hogy, folyton vádolsz feldúlt szívem nem rád vár,
hát felejts el majd mással játszol, késő most meg bánd.
Elég volt már nem kell átkozz, rejtsen el a távolság!
Én leléptem már másra vágyom, bár úgy fáj.
Egy álom mi úgy tört szerte szét, mint poharam a falhoz csapva, száz darabra
többnek hittem én, de jobb így, ha most kell itt a vég.
Majd jön egy új ki csak rám vár kit nekem szánt az ég!
Elég volt hogy, folyton vádolsz feldúlt szívem nem rád vár,
hát felejts el majd mással játszol, késő most meg bánd.
Elég volt már nem kell átkozz, rejtsen el a távolság!
Én leléptem már másra vágyom, bár úgy fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése