Minden izmom görcsbe merevedett. Forró tajték söpört végig a hátamon.
Még be sem értem a fák közé, már rohantam, a ruháimat úgy szórtam magam mögé, mint megannyi nyomjelzőt-mintha bizony haza akarnék találni...
Szinte túl könnyű volt átváltozni.Még csak gondolnom sem kellett rá.A testem már tudta, hová igyekszem, és mielőtt még megkérhettem volna rá, már meg is tette, amit akartam.
Most már négy lábam volt és valósággal repültem.A fák egyetlen áramló, fekete tengerré olvadtak össze körülöttem.Napokon keresztül képes lennék így rohanni, és még csak el se fáradok.
Most végre hallottam az összetapadt, száraz levelek halk zizegését a talpam alatt, egy bagoly szárnyainak surrogását a fejem fölött.....Ezt mind hallottam, de semmi többet.
És nem is éreztem semmit, csak a sebesség örömét, az izmok, inak és csontok mozgásának harmóniáját, ahogy egyik mérföldet a másik után hagytam magam mögött.
Egyre gyorsabban és gyorsabban rohantam....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése