Elképzelem, lepedőd ráncaibanmily jól elbújhatnék!
Ölelnélek titokban,
míg álmodban forgolódsz rajtam.
Felkúsznék párnádba, ringatnám
fejed lenyomatát,
ujjaim csiklandoznák füled
s érezném hajad puha illatát.
Beköltöznék párnád csücskébe,
befészkelném magam,
hogy öntudatlan keresésedben,
tenyeredbe simulhassak.
Én lennék ki elsőként hallja
ébredezésed csendjét.
Rejtekemből óvatosan meleg
testedbe olvadnék.
Kár, hogy képzelet csupán.
Felébreszt a valóság:
Üres, rideg mellettem az ágy,
nem bújhatok hozzád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése